Document Text Contents
Page 1
LOGO.eps
Norman Doidge
A VÁLTOZÓ AGY
Elképesztő történetek az agykutatás élvonalából
A fordítás alapjául szolgáló kiadás:
Norman Doidge: The Brain That Changes Itself, Stories of Personal Triumph
from the Frontiers of Brain Science, Penguin Books, 2007
Fordította Sóskuthy György
A fordítást szakmailag ellenőrizte
dr. Acsády László és dr. Bokor Hajnalka
A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatta
PARK KÖNYVKIADÓ
Copyright © Norman Doidge, 2007
Hungarian translation © 2010 Sóskuthy György
Magyar kiadás © 2011 Park Könyvkiadó, Budapest
Szerkesztette Gáspár Zsuzsa
Felelős szerkesztő Szalay Marianne
A szöveget gondozta Lovass Gyöngyvér és Kristófi Ákos
Műszaki szerkesztő Kuha Zulejka
Tördelte Rochlitz Vera
Page 2
Jegyzetek és hivatkozások
Megjegyzés az olvasónak
A jegyzetek két csoportba sorolhatók. Egyfelől vannak az érdekes
részletekre, kivételekre, történeti vonatkozásokra és tudományo-
sabb témákra vonatkozó megjegyzések, amelyeket az eléjük tett
fekete ponttal (•) jelöltünk. A másik csoportot az olyan cikkekre
való hivatkozások alkotják, amelyeken a könyvben említett tanul-
mányok alapulnak. A jegyzetek élén az oldalszám és a szöveg azon
részlete szerepel, amelyre maga a jegyzet vonatkozik. A fejezetek-
hez és a függelékekhez egyaránt tartoznak jegyzetek. A kiemelt
szövegrészletek elegendőek ahhoz, hogy érzékeltessék a fő gondo-
latot, így az olvasónak csak elvétve kell majd visszalapoznia a meg-
adott oldalhoz, hogy pontosabban is megértse, miről van szó.
1. fejezet
A folyamatosan zuhanó nő…
21 az idősek eséseiről: N. R. Kleinfeld (2003): For elderly, fear
of falling is a risk in itself. In: New York Times, 2003. már-
cius 5.
25 A cikk egy olyan eszközt ismertetett, amely látóvá tette a va-
kon született embereket: P. Bach-y-Rita–C. C. Collins–F. A.
Saunders–B. White–L. Scadden (1969): Vision substitution
by tactile image projection. In: Nature, 221. évf., 5184. sz.,
963–64.
27 • azt a mintegy két évezredes, görög eredetű elképzelést vál-
totta fel, amely a természetet hatalmas élőlénynek tekintette:
A természet általános jellegű gondolatát bevezető görögök az
egész természetet egyetlen óriási, élő organizmusnak tekintet-
ték. Minden, ami helyet foglalt el, anyagból állt; ami moz-
gott, az élt; és ami rendezett tevékenységet folytatott, az in-
telligenciával rendelkezett. Ez volt az emberiség első nagy
természeteszméje. A görögök lényegében önmagukat vetítet-
ték ki, amikor azt mondták a makrokozmoszra, hogy az él,
és önmaguk tükörképe. Mivel a természetet élőnek tekintet-
ték, nem lett volna kifogásuk a plaszticitás eszméje ellen, sem
pedig azon gondolat ellen, hogy a gondolkozás szerve növe-
Page 26
48 | A változó agy • Jegyzetek és hivatkozások
zer–B. Z. Beilen–R. Ginzburg–Y. Paran–T. Shimko (1991):
The role of injury discharge in the induction of neuropathic
pain behavior in rats. In: Pain, 46. évf., 327–36.; P. M.
Dougherty–C. J. Garrison–S. M. Carlton (1992): Differen-
tial infl uence of local anesthesia upon two models of experi-
mentally induced peripheral mononeuropathy in rats. In:
Brain Research, 570. évf., 109–15.
243 • a nemcsak a műtét után, hanem már előtte is alkalmazott
fájdalomcsillapítók meggátolják az agy fájdalomtérképének
plasztikus változását: R. Melzack–T. J. Coderre–A. L.
Vaccarino–J. Katz (1999): 35–52., 43–45; Herta Flor ugyan-
ennek a gondolatmenetnek az alapján igyekezett csökken-
teni az amputáción áteső páciensek posztoperatív fájdalmát
a Memantine nevű gyógyszer adagolásával. Ramachandran
azon elképzelése alapján, hogy a fantomfájdalom a rend-
szerben rögzült emlék, a Memantine segítségével blokkol-
ja az emlékek kialakulásához szükséges fehérjék aktivitását.
Azt tapasztalta, hogy a gyógyszer akkor hat, ha a műtét előtt
vagy az azt követő négy hétben alkalmazzák. Erről szintén
a The Economist említett számában (2006) esik szó.
243 a tükrös doboz … hatásos – például a szélütéses páciensek
lábának bénulása esetén: E. L. Altschuler–S. B. Wisdom–L.
Stone–C. Foster–D. Galasko–D. M. E. Llewellyn–V. S.
Ramachandran (1999): Rehabilitation of hemiparesis after
stroke with a mirror. Lancet, 353. évf., 9169. sz., 2035–36.
243 a tükörterápia sok segítséget nyújtott egy ... páciensnek, ami-
kor egy, a Taubéhoz hasonló módszerrel végzett kezelésre ké-
szítették fel: K. Sathian–A. I. Greenspan–S. L. Wolf (2000):
Doing it with mirrors: A case study of a novel approach to
neurorehabilitation. In: Neurorehabilitation and Neural Repair,
14. évf., 1. sz., 73–76.
8. fejezet
Képzelet
245 • A változó mágneses mező elektromos áramot indukál körü-
lötte: Michael Faraday még a 19. században fedezte fel, hogy
a változó mágneses mező elektromos áramot indukálhat.
246 Valamely agyi terület feladatának a meghatározásához: A.
Pascual-Leone–F. Tarazona–J. Keenan–J. M. Tormos–R.
Hamilton–M. D. Catala (1999): Transcranial magnetic stim-
ulation and neuro-plasticity. In: Neuropsychologia, 37. évf.,
207–17.
247 ismétlődő TMS: A. Pascual-Leone–J. Valls-Sole–E. M.
Wa sser mann–M. Hallet (1994): Responses to rapid-rate trans-
cranial magnetic stimulation of the human motor cortex.
In: Brain, 117. évf., 847–58.
247 Pascual-Leone csoportja mutatta ki elsőként, hogy az rTMS
az ilyen súlyosan depressziós páciensek kezelésében is haté-
kony lehet: A. Pascual-Leone–B. Rubio–E. Pallardo–M.
D. Catala (1996): Rapid-rate transcranial stimulation of left
dorsolateral prefrontal cortex in drug-resistant depression.
In: Lancet, 348. évf., 9022. sz., 233–37.
247 • rTMS-sel, amelynek ráadásul a mellékhatása is kevesebb:
Az elektrokonvulzív terápiával (ECT) ellentétben a TMS-
hez nem kell elaltatni a pácienst, és rohamot sem idéznek
elő nála. Kevesebb a rövid távú kognitív mellékhatás, pél-
dául az emlékezetzavar is.
247 Az új készségek elsajátításának módját úgy tanulmányozta,
hogy … Braille-olvasást tanuló vak emberek agyáról készített
térképeket: A. Pascual-Leone–R. Hamilton–J. M. Tor mos–J.
P. Keenan–M. D. Catala (1999): Neuroplasticity in the
adjustment to blindness. In: J. Grafman–Y. Christen (szerk.):
Neuronal plasticity: Building a bridge from the laboratory to the cli-
nic. New York, Springer Verlag, 94–108., különösen 97.
Page 27
50 | A változó agy • Jegyzetek és hivatkozások Képzelet | 51
248 • Amikor Pascual-Leone a motoros kérget térképezte:
A motoros kéreg térképezéséhez Pascual-Leone a kéreg egy
részét ingerelte, megfi gyelte, melyik izom mozdul meg, és
feljegyezte, majd a TMS „lapátját” 1 centiméterrel arrébb
vitte az alany fején. Megfi gyelte, hogy a stimuláció ugyan-
azt az izmot mozdítja-e meg, vagy egy másikat. Az érzőtér-
kép méretének meghatározásához megérintette az alany uj-
jainak hegyét, és megkérdezte, érzi-e az érintést. Ezután be-
kapcsolta a TMS-készüléket, és ellenőrizte, hogy sikerült-e
blokkolnia az érzést. Ha sikerült, akkor tudta, hogy az agy-
ban blokkolt terület az érzőkéreghez tartozott. Abból, hogy
mennyi TMS-re volt szükség az érintésérzet blokkolásához,
hozzávetőleges képet kapott az érzőtérkép nagyságáról is.
Ha csak nagy intenzitású stimulációval sikerült blokkolni
az érzést, az azt jelentette, hogy az ujjhegyet az agykéregben
jelentős területek reprezentálják. Ekkor a TMS-lapátot a
koponya egy másik pontjára vitte, hogy meghatározza a tér-
kép pontos határait. A. Pascual-Leone–E. Torres (1993): Plas-
ticity of the sensorimotor cortex representation of the read-
ing fi nger in Braille readers. In: Brain, 116. évf., 39–52.; A.
Pascual-Leone–R. Hamilton–J. M. Tormos–J. P. Keenan–M.
D. Catala (1999), 94–108.
250 • gondolataink képesek átalakítani az agy szerkezetét: Annak
az elképzelésnek az alapjait, hogy a gondolatok megváltoz-
tathatják az agy anyagi szerkezetét, vagy ötszáz éve fektette
le Thomas Hobbes (1588–1679), majd Alexander Bain fi lo-
zófus, Sigmund Freud és a neuroanatómus Santiago Ramon
y Cajal fejlesztette tovább.
Hobbes úgy vélte, képzeletünk kapcsolatban áll az ér-
zékeléssel, továbbá az érzékelés fi zikai változásokat okoz az
agyban. T. Hobbes (1651/1968): Leviathan. London, Penguin,
85–88. Lásd még De Corpore (A testről) című művét is. El-
képzelése az volt, hogy amikor megérintenek valakit, ez a
csekély ütődés fi zikai mozgás formájában halad végig az ide-
geken, és érzékelési benyomást okoz. Ugyanez történik ak-
kor is, magyarázta, amikor fény éri a szemet – a fény „ütése”
„mozgást” vált ki az idegekben. Egyébként az az elképzelés,
hogy a mozgások egészen az idegrendszerünk belsejéig ha-
tolnak, ma is él a nyelvünkben, hiszen „benyomásokról”
beszélünk – és a benyomásokat általában valamilyen mozgó
erő behatása okozza. Hobbes meghatározása szerint a kép-
zelet „semmi más, csupán múló érzékelés”. Így amikor lá-
tunk valamit, szemünket behunyva továbbra is magunk elé
tudjuk képzelni azt, ámde jóval halványabban, mivel már
„múlóban” van. Azzal érvelt, hogy amikor egy olyan külö-
nös dolgot képzelünk el, mint, mondjuk, egy kentaur, egy-
szerűen két képet kombinálunk: egy ember és egy ló képét
egyesítjük.
Hobbes elképzelése, hogy az idegekben érintés, fény,
hang és más ingerek hatására mozgás fut végig, a maga ko-
rában – amikor az elektromosságról még semmit sem tud-
tak – valójában nem is volt rossz ötlet, mivel helyesen érzett
rá, hogy az idegek valamiféle fi zikai energiát továbbítanak
az agyba. (Talán Galileitől is kapott segítséget, ugyanis egy
itáliai útja során felkereste őt.) Valószínűleg Galilei javasla-
tára, az elme és az érzékelés megértéséhez is a nagy tudós
fi zikai mozgástörvényeit próbálta alkalmazni.
Hobbes azon állítása, hogy a képzelet „csupán múló érzé-
kelés”, szintén rendkívül bölcsnek bizonyult. A PET-fel vé-
telek ugyanis arról tanúskodnak, hogy az elképzelt vizuá lis
képeket ugyanazok a látóközpontok hozzák létre, amelyek
a külső ingerek hatására valódi képet állítanak elő.
Hobbes materialista volt: úgy vélte, hogy az idegrend-
szer, az agy és az elme mind egyazon elv alapján működnek,
ezért nem okozott számára elvi nehézséget annak elgondo-
lása sem, hogyan idézhetnek elő a gondolatok változásokat
Page 52
100 | A változó agy • Jegyzetek és hivatkozások 2. függelék | 101
374 „Ma … központi idegrendszerünket globális ölelésként ter-
jesztettük ki”: M. McLuhan (1964/1994).
2. függelék
Plaszticitás és haladás
376 • Rousseau … kifejtette, hogy a természet élő, múltja van:
Rousseau-ra nagy hatással volt a természetkutató Buffon,
aki felfedezte, hogy a Föld jóval régebbi, mint az emberek
gondolták, és hogy kőzetei az egykor létezett, de azóta ki-
halt állatok kövületeit őrzik. Ez egyben azt is igazolta, hogy
még az egykor változtathatatlannak hitt állati test is meg-
változhat. Rousseau idejében alakult ki egy új tudományág,
a természetrajz, amely már minden élőről feltételezte, hogy
múltja van.
Az egyik ok, amiért Rousseau ennyire nyitott lehetett
a természetrajz és a plaszticitás gondolatára, talán a görög
klasszikusok műveinek igen beható ismerete volt. Amint
azt már láttuk (az 1. fejezethez fűzött 3. megjegyzésben),
a görögök egyetlen hatalmas élőlénynek tekintették a termé-
szetet. Mivel szemükben az egész természet élő volt, való-
színűleg nemigen találtak volna kivetnivalót a plaszticitás
elvében. Szókratész a Köztársaságban azt mondta, az ember
ugyanúgy edzheti az elméjét, ahogyan a tornász az izmait.
Galilei felfedezései után jelent meg a második nagy ter-
mészeteszme, a természet mint gépezet elve, amely kieresztette
az életet az agyból, s általában már szinte elvből is ellenezte
a plaszticitás gondolatát.
A harmadik nagy természeteszme Buffon, Rousseau és
mások munkájára alapozva újra élővé tette a természetet,
állandóan fejlődő, időben változó történelmi folyamatként fes-
tette le azt, s ugyanolyan életerőssé tette, amilyen az ókori
görögök nézetei szerint volt. Lásd R. G. Collingwood (1945):
The idea of nature. Oxford, Oxford University Press; R. S.
Westfall (1977): The construction of modern science: Mechanisms
and mechanics. Cambridge, Cambridge University Press, 90.
376 Az idegrendszerünk nem hasonlít a gépekhez, mondta, ha-
nem szintén élő és változásra képes: J. J. Rousseau: Emil
avagy a nevelésről. Papirusz Book Könyvkiadó, 1997.
376 tapasztalataink hatással lehetnek „agyunk szerveződésére”,
… érzékeinket és szellemi képességeinket … gyakorlatoztat-
nunk kell: id. mű, 132., lásd még 38., 48., 52., 138.
377 • Európa sok részén hozva divatba a … francia perfectibilité
szót: Nem tekintette egyértelműen kedvező dolognak, és
azt írta: „Miért csak az ember hajlamos az elbutulásra? Nem
arról van-e szó, hogy ezáltal visszatér kezdetleges állapotába,
és míg a Fenevad, amely semmit sem nyert, de veszíteni-
valója sincs, mindig az ösztönei szerint él, az ember, ki öreg-
kora vagy egyéb baleset miatt elveszíti mindazt, amit tökélete-
síthetősége révén szerzett, végül a Fenevadnál is alacsonyabbra
süllyed? Szomorú lenne számunkra, ha el kellene fogadnunk,
hogy ez a jellegzetes és szinte korlátok nélküli képesség a
forrása az ember minden nyomorúságának; hogy ez a ké-
pesség az, amely idővel kirángatja eredeti állapotából, ahol
nyugodtan és ártatlanul tölthetné idejét; hogy ez a képesség
az, amely a századok során megvilágosodásait és hibáit okoz-
ta, amelyből bűnei és erényei fakadtak, s amely végül ön-
maga és a Természet zsarnokává teszi.” J. J. Rousseau: Ér-
tekezések és fi lozófi ai levelek. (Ford.: Kis János. Budapest,
Magyar Helikon, 1978.)
378 • Charles Bonnet (1720–1793): Bonnet fontos felfedezéseket
tett a szaporodásnak azzal a módjával kapcsolatban, amikor
a petesejtek maguktól, spermiumok nélkül szaporodnak.
Különösen érdekelte a regenerálódás, és azt tanulmányozta,
miként növesztik újra az állatok, például a rákok elveszített
Page 53
102 | A változó agy • Jegyzetek és hivatkozások 2. függelék | 103
végtagjaikat. No persze amikor a rák ollója regenerálódik,
akkor a benne lévő idegekkel is ez történik; ezért Bonnet
érdeklődött az idegszövetek felnőttkori növekedése iránt is.
Érdekesség, hogy a Rousseau-hoz hasonlóan svájci, sőt genfi
Bonnet idővel Rousseau esküdt ellenfele lett, nyomtatásban
is támadta a fi lozófus írásait, és igyekezett betiltatni őket.
378 Bonnet … Malacarne … olasz tudósnak küldött levelében
azt írta, hogy az idegszövet talán ugyanúgy reagál a gyakor-
latoztatásra, mint az izmok: M. J. Renner–M. R. Rosen-
zweig (1987): Enriched and impoverished environments: Effects on
brain and behavior. New York, Springer Verlag, 1–2. kötet;
C. Bonnet (1779–1783): Oeuvres d’histoire naturelle et de philo-
sophic. Neuchâtel, S. Fauche.
378 Malacarne munkájáról: M. J. Renner–M. R. Rosenzweig
(1987); M. Malacarne (1793): Journal de physique, 43. kötet,
73., idézi M. R. Rosenzweig (1996): Aspects of the search
for neural mechanisms of memory. In: Annual Review of
Psychology, 47. évf., 1–32., különösen 4.; G. Malacarne (1819):
Memorie storiche intorno alia vita ed alle opere di Michele Vincenzo
Giacinto Malacarne. Padua, Tipografi a del Seminario, 88.
379 Rousseau ironikus értelemben használta a „tökéletesíthe-
tőség” kifejezést: R. L. Velkley (1989): Freedom and the end
of reason: On the moral foundation of Kant’s critical philosophy.
Chicago, University of Chicago Press, 53.
379 „az ember tökéletesíthetősége valóban végtelen”: A.-N. de
Condorcet (1795/1955): Sketch for a historical picture of the
progress of the human mind. Angolra fordította J. Barra-
clough. London, Weidenfeld & Nicolson, 4.
379 Thomas Jefferson … Benjamin Franklin közvetítésével ismerte
meg Condorcet-t: V. L. Mullen (1985): The idea of perfectibility.
Lanham, MD, University Press of America.
380 „Condorcet-hez hasonlóan hiszek abban, hogy az elme oly
mértékben tökéletesíthető”: T. Jefferson levele William G.
Munfordhoz, 1799.június 18. In: B. B. Oberg (szerk.) (2004):
The papers of Thomas Jefferson, 31. kötet, 1799. február 1.–1800.
május 31. Princeton, Princeton University Press, 126–30.
380 Tocqueville … megjegyezte, hogy a jelek szerint az ameri-
kaiak … hisznek „az ember végtelen tökéletesíthetőségében”:
A. de Tocqueville (1835/1840/2000): Democracy in America.
Fordította H. C. Mansfi eld–D. Winthrop. Chicago, Uni-
versity of Chicago Press, 426.
381 Thomas Sowell … megfi gyelése szerint „bár a »tökéletesít-
hetőség« szót a századok során egyre kevesebbet használták,
a fogalom nagyrészt változatlanul maradt fenn napjainkig. …
»emberi lény mint roppantul plasztikus anyag«”: T. Sowell
(1987): A confl ict of visions. New York, William Morrow, 26.
LOGO.eps
Norman Doidge
A VÁLTOZÓ AGY
Elképesztő történetek az agykutatás élvonalából
A fordítás alapjául szolgáló kiadás:
Norman Doidge: The Brain That Changes Itself, Stories of Personal Triumph
from the Frontiers of Brain Science, Penguin Books, 2007
Fordította Sóskuthy György
A fordítást szakmailag ellenőrizte
dr. Acsády László és dr. Bokor Hajnalka
A könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatta
PARK KÖNYVKIADÓ
Copyright © Norman Doidge, 2007
Hungarian translation © 2010 Sóskuthy György
Magyar kiadás © 2011 Park Könyvkiadó, Budapest
Szerkesztette Gáspár Zsuzsa
Felelős szerkesztő Szalay Marianne
A szöveget gondozta Lovass Gyöngyvér és Kristófi Ákos
Műszaki szerkesztő Kuha Zulejka
Tördelte Rochlitz Vera
Page 2
Jegyzetek és hivatkozások
Megjegyzés az olvasónak
A jegyzetek két csoportba sorolhatók. Egyfelől vannak az érdekes
részletekre, kivételekre, történeti vonatkozásokra és tudományo-
sabb témákra vonatkozó megjegyzések, amelyeket az eléjük tett
fekete ponttal (•) jelöltünk. A másik csoportot az olyan cikkekre
való hivatkozások alkotják, amelyeken a könyvben említett tanul-
mányok alapulnak. A jegyzetek élén az oldalszám és a szöveg azon
részlete szerepel, amelyre maga a jegyzet vonatkozik. A fejezetek-
hez és a függelékekhez egyaránt tartoznak jegyzetek. A kiemelt
szövegrészletek elegendőek ahhoz, hogy érzékeltessék a fő gondo-
latot, így az olvasónak csak elvétve kell majd visszalapoznia a meg-
adott oldalhoz, hogy pontosabban is megértse, miről van szó.
1. fejezet
A folyamatosan zuhanó nő…
21 az idősek eséseiről: N. R. Kleinfeld (2003): For elderly, fear
of falling is a risk in itself. In: New York Times, 2003. már-
cius 5.
25 A cikk egy olyan eszközt ismertetett, amely látóvá tette a va-
kon született embereket: P. Bach-y-Rita–C. C. Collins–F. A.
Saunders–B. White–L. Scadden (1969): Vision substitution
by tactile image projection. In: Nature, 221. évf., 5184. sz.,
963–64.
27 • azt a mintegy két évezredes, görög eredetű elképzelést vál-
totta fel, amely a természetet hatalmas élőlénynek tekintette:
A természet általános jellegű gondolatát bevezető görögök az
egész természetet egyetlen óriási, élő organizmusnak tekintet-
ték. Minden, ami helyet foglalt el, anyagból állt; ami moz-
gott, az élt; és ami rendezett tevékenységet folytatott, az in-
telligenciával rendelkezett. Ez volt az emberiség első nagy
természeteszméje. A görögök lényegében önmagukat vetítet-
ték ki, amikor azt mondták a makrokozmoszra, hogy az él,
és önmaguk tükörképe. Mivel a természetet élőnek tekintet-
ték, nem lett volna kifogásuk a plaszticitás eszméje ellen, sem
pedig azon gondolat ellen, hogy a gondolkozás szerve növe-
Page 26
48 | A változó agy • Jegyzetek és hivatkozások
zer–B. Z. Beilen–R. Ginzburg–Y. Paran–T. Shimko (1991):
The role of injury discharge in the induction of neuropathic
pain behavior in rats. In: Pain, 46. évf., 327–36.; P. M.
Dougherty–C. J. Garrison–S. M. Carlton (1992): Differen-
tial infl uence of local anesthesia upon two models of experi-
mentally induced peripheral mononeuropathy in rats. In:
Brain Research, 570. évf., 109–15.
243 • a nemcsak a műtét után, hanem már előtte is alkalmazott
fájdalomcsillapítók meggátolják az agy fájdalomtérképének
plasztikus változását: R. Melzack–T. J. Coderre–A. L.
Vaccarino–J. Katz (1999): 35–52., 43–45; Herta Flor ugyan-
ennek a gondolatmenetnek az alapján igyekezett csökken-
teni az amputáción áteső páciensek posztoperatív fájdalmát
a Memantine nevű gyógyszer adagolásával. Ramachandran
azon elképzelése alapján, hogy a fantomfájdalom a rend-
szerben rögzült emlék, a Memantine segítségével blokkol-
ja az emlékek kialakulásához szükséges fehérjék aktivitását.
Azt tapasztalta, hogy a gyógyszer akkor hat, ha a műtét előtt
vagy az azt követő négy hétben alkalmazzák. Erről szintén
a The Economist említett számában (2006) esik szó.
243 a tükrös doboz … hatásos – például a szélütéses páciensek
lábának bénulása esetén: E. L. Altschuler–S. B. Wisdom–L.
Stone–C. Foster–D. Galasko–D. M. E. Llewellyn–V. S.
Ramachandran (1999): Rehabilitation of hemiparesis after
stroke with a mirror. Lancet, 353. évf., 9169. sz., 2035–36.
243 a tükörterápia sok segítséget nyújtott egy ... páciensnek, ami-
kor egy, a Taubéhoz hasonló módszerrel végzett kezelésre ké-
szítették fel: K. Sathian–A. I. Greenspan–S. L. Wolf (2000):
Doing it with mirrors: A case study of a novel approach to
neurorehabilitation. In: Neurorehabilitation and Neural Repair,
14. évf., 1. sz., 73–76.
8. fejezet
Képzelet
245 • A változó mágneses mező elektromos áramot indukál körü-
lötte: Michael Faraday még a 19. században fedezte fel, hogy
a változó mágneses mező elektromos áramot indukálhat.
246 Valamely agyi terület feladatának a meghatározásához: A.
Pascual-Leone–F. Tarazona–J. Keenan–J. M. Tormos–R.
Hamilton–M. D. Catala (1999): Transcranial magnetic stim-
ulation and neuro-plasticity. In: Neuropsychologia, 37. évf.,
207–17.
247 ismétlődő TMS: A. Pascual-Leone–J. Valls-Sole–E. M.
Wa sser mann–M. Hallet (1994): Responses to rapid-rate trans-
cranial magnetic stimulation of the human motor cortex.
In: Brain, 117. évf., 847–58.
247 Pascual-Leone csoportja mutatta ki elsőként, hogy az rTMS
az ilyen súlyosan depressziós páciensek kezelésében is haté-
kony lehet: A. Pascual-Leone–B. Rubio–E. Pallardo–M.
D. Catala (1996): Rapid-rate transcranial stimulation of left
dorsolateral prefrontal cortex in drug-resistant depression.
In: Lancet, 348. évf., 9022. sz., 233–37.
247 • rTMS-sel, amelynek ráadásul a mellékhatása is kevesebb:
Az elektrokonvulzív terápiával (ECT) ellentétben a TMS-
hez nem kell elaltatni a pácienst, és rohamot sem idéznek
elő nála. Kevesebb a rövid távú kognitív mellékhatás, pél-
dául az emlékezetzavar is.
247 Az új készségek elsajátításának módját úgy tanulmányozta,
hogy … Braille-olvasást tanuló vak emberek agyáról készített
térképeket: A. Pascual-Leone–R. Hamilton–J. M. Tor mos–J.
P. Keenan–M. D. Catala (1999): Neuroplasticity in the
adjustment to blindness. In: J. Grafman–Y. Christen (szerk.):
Neuronal plasticity: Building a bridge from the laboratory to the cli-
nic. New York, Springer Verlag, 94–108., különösen 97.
Page 27
50 | A változó agy • Jegyzetek és hivatkozások Képzelet | 51
248 • Amikor Pascual-Leone a motoros kérget térképezte:
A motoros kéreg térképezéséhez Pascual-Leone a kéreg egy
részét ingerelte, megfi gyelte, melyik izom mozdul meg, és
feljegyezte, majd a TMS „lapátját” 1 centiméterrel arrébb
vitte az alany fején. Megfi gyelte, hogy a stimuláció ugyan-
azt az izmot mozdítja-e meg, vagy egy másikat. Az érzőtér-
kép méretének meghatározásához megérintette az alany uj-
jainak hegyét, és megkérdezte, érzi-e az érintést. Ezután be-
kapcsolta a TMS-készüléket, és ellenőrizte, hogy sikerült-e
blokkolnia az érzést. Ha sikerült, akkor tudta, hogy az agy-
ban blokkolt terület az érzőkéreghez tartozott. Abból, hogy
mennyi TMS-re volt szükség az érintésérzet blokkolásához,
hozzávetőleges képet kapott az érzőtérkép nagyságáról is.
Ha csak nagy intenzitású stimulációval sikerült blokkolni
az érzést, az azt jelentette, hogy az ujjhegyet az agykéregben
jelentős területek reprezentálják. Ekkor a TMS-lapátot a
koponya egy másik pontjára vitte, hogy meghatározza a tér-
kép pontos határait. A. Pascual-Leone–E. Torres (1993): Plas-
ticity of the sensorimotor cortex representation of the read-
ing fi nger in Braille readers. In: Brain, 116. évf., 39–52.; A.
Pascual-Leone–R. Hamilton–J. M. Tormos–J. P. Keenan–M.
D. Catala (1999), 94–108.
250 • gondolataink képesek átalakítani az agy szerkezetét: Annak
az elképzelésnek az alapjait, hogy a gondolatok megváltoz-
tathatják az agy anyagi szerkezetét, vagy ötszáz éve fektette
le Thomas Hobbes (1588–1679), majd Alexander Bain fi lo-
zófus, Sigmund Freud és a neuroanatómus Santiago Ramon
y Cajal fejlesztette tovább.
Hobbes úgy vélte, képzeletünk kapcsolatban áll az ér-
zékeléssel, továbbá az érzékelés fi zikai változásokat okoz az
agyban. T. Hobbes (1651/1968): Leviathan. London, Penguin,
85–88. Lásd még De Corpore (A testről) című művét is. El-
képzelése az volt, hogy amikor megérintenek valakit, ez a
csekély ütődés fi zikai mozgás formájában halad végig az ide-
geken, és érzékelési benyomást okoz. Ugyanez történik ak-
kor is, magyarázta, amikor fény éri a szemet – a fény „ütése”
„mozgást” vált ki az idegekben. Egyébként az az elképzelés,
hogy a mozgások egészen az idegrendszerünk belsejéig ha-
tolnak, ma is él a nyelvünkben, hiszen „benyomásokról”
beszélünk – és a benyomásokat általában valamilyen mozgó
erő behatása okozza. Hobbes meghatározása szerint a kép-
zelet „semmi más, csupán múló érzékelés”. Így amikor lá-
tunk valamit, szemünket behunyva továbbra is magunk elé
tudjuk képzelni azt, ámde jóval halványabban, mivel már
„múlóban” van. Azzal érvelt, hogy amikor egy olyan külö-
nös dolgot képzelünk el, mint, mondjuk, egy kentaur, egy-
szerűen két képet kombinálunk: egy ember és egy ló képét
egyesítjük.
Hobbes elképzelése, hogy az idegekben érintés, fény,
hang és más ingerek hatására mozgás fut végig, a maga ko-
rában – amikor az elektromosságról még semmit sem tud-
tak – valójában nem is volt rossz ötlet, mivel helyesen érzett
rá, hogy az idegek valamiféle fi zikai energiát továbbítanak
az agyba. (Talán Galileitől is kapott segítséget, ugyanis egy
itáliai útja során felkereste őt.) Valószínűleg Galilei javasla-
tára, az elme és az érzékelés megértéséhez is a nagy tudós
fi zikai mozgástörvényeit próbálta alkalmazni.
Hobbes azon állítása, hogy a képzelet „csupán múló érzé-
kelés”, szintén rendkívül bölcsnek bizonyult. A PET-fel vé-
telek ugyanis arról tanúskodnak, hogy az elképzelt vizuá lis
képeket ugyanazok a látóközpontok hozzák létre, amelyek
a külső ingerek hatására valódi képet állítanak elő.
Hobbes materialista volt: úgy vélte, hogy az idegrend-
szer, az agy és az elme mind egyazon elv alapján működnek,
ezért nem okozott számára elvi nehézséget annak elgondo-
lása sem, hogyan idézhetnek elő a gondolatok változásokat
Page 52
100 | A változó agy • Jegyzetek és hivatkozások 2. függelék | 101
374 „Ma … központi idegrendszerünket globális ölelésként ter-
jesztettük ki”: M. McLuhan (1964/1994).
2. függelék
Plaszticitás és haladás
376 • Rousseau … kifejtette, hogy a természet élő, múltja van:
Rousseau-ra nagy hatással volt a természetkutató Buffon,
aki felfedezte, hogy a Föld jóval régebbi, mint az emberek
gondolták, és hogy kőzetei az egykor létezett, de azóta ki-
halt állatok kövületeit őrzik. Ez egyben azt is igazolta, hogy
még az egykor változtathatatlannak hitt állati test is meg-
változhat. Rousseau idejében alakult ki egy új tudományág,
a természetrajz, amely már minden élőről feltételezte, hogy
múltja van.
Az egyik ok, amiért Rousseau ennyire nyitott lehetett
a természetrajz és a plaszticitás gondolatára, talán a görög
klasszikusok műveinek igen beható ismerete volt. Amint
azt már láttuk (az 1. fejezethez fűzött 3. megjegyzésben),
a görögök egyetlen hatalmas élőlénynek tekintették a termé-
szetet. Mivel szemükben az egész természet élő volt, való-
színűleg nemigen találtak volna kivetnivalót a plaszticitás
elvében. Szókratész a Köztársaságban azt mondta, az ember
ugyanúgy edzheti az elméjét, ahogyan a tornász az izmait.
Galilei felfedezései után jelent meg a második nagy ter-
mészeteszme, a természet mint gépezet elve, amely kieresztette
az életet az agyból, s általában már szinte elvből is ellenezte
a plaszticitás gondolatát.
A harmadik nagy természeteszme Buffon, Rousseau és
mások munkájára alapozva újra élővé tette a természetet,
állandóan fejlődő, időben változó történelmi folyamatként fes-
tette le azt, s ugyanolyan életerőssé tette, amilyen az ókori
görögök nézetei szerint volt. Lásd R. G. Collingwood (1945):
The idea of nature. Oxford, Oxford University Press; R. S.
Westfall (1977): The construction of modern science: Mechanisms
and mechanics. Cambridge, Cambridge University Press, 90.
376 Az idegrendszerünk nem hasonlít a gépekhez, mondta, ha-
nem szintén élő és változásra képes: J. J. Rousseau: Emil
avagy a nevelésről. Papirusz Book Könyvkiadó, 1997.
376 tapasztalataink hatással lehetnek „agyunk szerveződésére”,
… érzékeinket és szellemi képességeinket … gyakorlatoztat-
nunk kell: id. mű, 132., lásd még 38., 48., 52., 138.
377 • Európa sok részén hozva divatba a … francia perfectibilité
szót: Nem tekintette egyértelműen kedvező dolognak, és
azt írta: „Miért csak az ember hajlamos az elbutulásra? Nem
arról van-e szó, hogy ezáltal visszatér kezdetleges állapotába,
és míg a Fenevad, amely semmit sem nyert, de veszíteni-
valója sincs, mindig az ösztönei szerint él, az ember, ki öreg-
kora vagy egyéb baleset miatt elveszíti mindazt, amit tökélete-
síthetősége révén szerzett, végül a Fenevadnál is alacsonyabbra
süllyed? Szomorú lenne számunkra, ha el kellene fogadnunk,
hogy ez a jellegzetes és szinte korlátok nélküli képesség a
forrása az ember minden nyomorúságának; hogy ez a ké-
pesség az, amely idővel kirángatja eredeti állapotából, ahol
nyugodtan és ártatlanul tölthetné idejét; hogy ez a képesség
az, amely a századok során megvilágosodásait és hibáit okoz-
ta, amelyből bűnei és erényei fakadtak, s amely végül ön-
maga és a Természet zsarnokává teszi.” J. J. Rousseau: Ér-
tekezések és fi lozófi ai levelek. (Ford.: Kis János. Budapest,
Magyar Helikon, 1978.)
378 • Charles Bonnet (1720–1793): Bonnet fontos felfedezéseket
tett a szaporodásnak azzal a módjával kapcsolatban, amikor
a petesejtek maguktól, spermiumok nélkül szaporodnak.
Különösen érdekelte a regenerálódás, és azt tanulmányozta,
miként növesztik újra az állatok, például a rákok elveszített
Page 53
102 | A változó agy • Jegyzetek és hivatkozások 2. függelék | 103
végtagjaikat. No persze amikor a rák ollója regenerálódik,
akkor a benne lévő idegekkel is ez történik; ezért Bonnet
érdeklődött az idegszövetek felnőttkori növekedése iránt is.
Érdekesség, hogy a Rousseau-hoz hasonlóan svájci, sőt genfi
Bonnet idővel Rousseau esküdt ellenfele lett, nyomtatásban
is támadta a fi lozófus írásait, és igyekezett betiltatni őket.
378 Bonnet … Malacarne … olasz tudósnak küldött levelében
azt írta, hogy az idegszövet talán ugyanúgy reagál a gyakor-
latoztatásra, mint az izmok: M. J. Renner–M. R. Rosen-
zweig (1987): Enriched and impoverished environments: Effects on
brain and behavior. New York, Springer Verlag, 1–2. kötet;
C. Bonnet (1779–1783): Oeuvres d’histoire naturelle et de philo-
sophic. Neuchâtel, S. Fauche.
378 Malacarne munkájáról: M. J. Renner–M. R. Rosenzweig
(1987); M. Malacarne (1793): Journal de physique, 43. kötet,
73., idézi M. R. Rosenzweig (1996): Aspects of the search
for neural mechanisms of memory. In: Annual Review of
Psychology, 47. évf., 1–32., különösen 4.; G. Malacarne (1819):
Memorie storiche intorno alia vita ed alle opere di Michele Vincenzo
Giacinto Malacarne. Padua, Tipografi a del Seminario, 88.
379 Rousseau ironikus értelemben használta a „tökéletesíthe-
tőség” kifejezést: R. L. Velkley (1989): Freedom and the end
of reason: On the moral foundation of Kant’s critical philosophy.
Chicago, University of Chicago Press, 53.
379 „az ember tökéletesíthetősége valóban végtelen”: A.-N. de
Condorcet (1795/1955): Sketch for a historical picture of the
progress of the human mind. Angolra fordította J. Barra-
clough. London, Weidenfeld & Nicolson, 4.
379 Thomas Jefferson … Benjamin Franklin közvetítésével ismerte
meg Condorcet-t: V. L. Mullen (1985): The idea of perfectibility.
Lanham, MD, University Press of America.
380 „Condorcet-hez hasonlóan hiszek abban, hogy az elme oly
mértékben tökéletesíthető”: T. Jefferson levele William G.
Munfordhoz, 1799.június 18. In: B. B. Oberg (szerk.) (2004):
The papers of Thomas Jefferson, 31. kötet, 1799. február 1.–1800.
május 31. Princeton, Princeton University Press, 126–30.
380 Tocqueville … megjegyezte, hogy a jelek szerint az ameri-
kaiak … hisznek „az ember végtelen tökéletesíthetőségében”:
A. de Tocqueville (1835/1840/2000): Democracy in America.
Fordította H. C. Mansfi eld–D. Winthrop. Chicago, Uni-
versity of Chicago Press, 426.
381 Thomas Sowell … megfi gyelése szerint „bár a »tökéletesít-
hetőség« szót a századok során egyre kevesebbet használták,
a fogalom nagyrészt változatlanul maradt fenn napjainkig. …
»emberi lény mint roppantul plasztikus anyag«”: T. Sowell
(1987): A confl ict of visions. New York, William Morrow, 26.
