Document Text Contents
Page 1
1
Az egyes ókori keleti civilizációk vallási és kulturális jellemzõinek
azonosítása
AAz egy
aazono
1. tétel:
FELADAT:
A források és ismeretei segítségével mutassa be az indiai vallások hatását a
társadalom szerkezetére, működésére!
FELELETVÁZLAT
Bevezetés
Az Indus völgyében a Kr. e. 3. évezredben kibontakozó dravida kultúrát a Kr. e. 2. évezred közepén árja
törzsek hódították meg. A dravidák jelentős része a szubkontinens délebbi részeire költözött.
Az ún. védikus korban (Kr. e. 3. évezred közepe és III. század között) alakult ki az árják új civilizációja,
amiben jelentős szerepet játszott a brahmanizmus.
Indiában kisebb-nagyobb államalakulatok jöttek létre, amelyek egymás elleni harcai ritkán eredményez-
ték nagyobb területek egyesülését, a széttagoltság megszüntetését.
Kifejtés
A brahmanizmus és a hozzá kapcsolódó társadalmi szerkezet:
A brahmanizmus sokistenhitű vallás, ahol a világ rendjét három fő istenség határozza meg.
A hódító árják által létrehozott új társadalmi tagolódás a bőrszín szerinti különbségen alapult (varna-
vagy kasztrendszer).
A brahmanizmus megőrizte a védikus vallás bizonyos elemeit: a világ örök és megváltoztathatatlan,
az újjászületés, a lélekvándorlás, a dharma (a minden felett álló világtörvény által előírt kötelessé-
gek) megtartása, az isteneknek bemutatott áldozatok jelentősége.
E rendszer négy kasztot és a kaszton kívüliek csoportját különböztette meg. A kasztba csak beleszü-
letni lehetett.
A kasztok közötti átjárás attól függött, hogy az illető mennyire tartotta be a számára előírt vallási pa-
rancsokat, azaz kasztja törvényeinek megfelelően élt-e. Ha igen, akkor volt reménye a reinkarnáció
(újjászületés) következtében egy magasabb kasztba születni.
A brahmanizmus (áldozatbemutatásban játszott kiemelt szerepük életmódjuk tisztelete) tette lehető-
vé, hogy a papok kasztja megszerezze a politikai vezető szerepet is a ksatrijákkal vívott küzdelmek
során (az eposzok megőrizték a harcok mitikus elemekkel átszőtt történetét).
A buddhizmus és a hozzá kapcsolódó társadalmi elképzelések:
A brahmanizmussal szemben a Kr. e. VI. században kialakult vallás, alapítója a ksatrija Gautama
Sziddharta (Buddha).
Nem fogadta el a kasztrendszert, de nem is hirdetett harcot ellene.
Tanítása szerint van lehetőség az egyénnek az örökös újjászületés kényszeréből való kiszakadásra
(nirvána).
Tanításának lényege: a boldog megsemmisülés (nirvána) a vágyakról való lemondással érhető el.
A szerzetesi élet központjában az elmélkedés és önmegtartóztatás állt, de a híveknek is erre kell
törekedniük ahhoz, hogy megszabaduljanak az újjászületés kényszerétől.
A buddhizmus a negyedik legnépesebb világvallás. Meghatározó a jelenléte Nepálban, Tibetben,
Kínában, Japánban és Indokina területén.
A két vallás egymáshoz való viszonya és az indiai állam(ok) életében játszott szerepe:
A buddhizmus lényegi tanításaival ellenkezett a világi értelemben vett vallási harc a brahmanizmus
ellen.
Page 2
Színes érettségi tételek történelemből
középszint – szóbeli
2
A Maurja-dinasztia legjelentősebb tagja, Asóka (Kr. e. III. század) felismerte azonban, hogy amíg a
varnák (kasztok ) együttes fellépését lehetetlenné teszik a vallási törvények, addig egységes állam
sem jöhet létre Indiában. Asóka ezért buddhista lett, és támogatta a vallás elterjedését, a társadalom
átalakulását, de halála után a reform leállt.
Asóka kísérlete kudarcba fulladt, de hatására a brahmanizmus megújulása elkezdődött (hinduiz-
mus).
Lezárás, összegzés
A hinduizmus a többi vallással szemben toleránsabb, mint a brahmanizmus volt.
A hinduizmus megőrizte a kasztrendszert, de több kisebb csoportra osztotta a társadalmat (alkasztok),
amelyekbe – a korábbiakhoz hasonlóan – csak beleszületni lehetett, és meghatározott foglalkozást űz-
hettek tagjai.
A hinduizmus nem térítő vallás ugyan, de az indiai kereskedők hatására megjelent Délkelet-Ázsiában,
Indokinában is. A harmadik legnépesebb világvallás.
A hódító háborúk hatása és a római köztársaság válságaAA hód2. tétel:
FELADAT:
A források és ismeretei segítségével mutassa be a hódító háborúkat követő gaz-
dasági változásokat és azok társadalmi hatásait!
FELELETVÁZLAT
Bevezetés
Róma a Kr. e. III–II. század folyamán a punok ellen vívott három háborúban szerezte meg a Földközi-
tenger nyugati medencéje feletti uralmat. Provinciákat szerveztek.
A sikerrel záruló háborúk után a Földközi-tenger keleti medencéjét hódították meg. A Kr. e. II. század-
ban a meggyengült hellenisztikus államok területe is provinciává vált.
A Birodalom központja Itália. Az államot Rómából irányítják.
Kr. e. II–I. század között jelennek meg a válság jelei.
Átrendeződtek a Birodalom területén a gazdasági, társadalmi és ezek következtében a politikai viszo-
nyok.
A hódítások eredményeképp a gazdaság terén óriási felvirágzás lehetősége teremtődött meg, ám a válság
társadalmi és politikai elemei egyelőre nem tették lehetővé ennek kibontakozását.
Kifejtés
A földbirtokviszonyok átrendeződése
Az ager publicusból a patríciusok részesedtek elsősorban, ami a rabszolgatartó nagybirtokok (lati-
fundium) kialakulásához és a kisparaszti birtokosság súlyának csökkenéséhez vezetett.
A parasztság helyzetének megváltozása a hódító háborúk idején
A katonai kötelezettség a szolgálatra kötelezett kisbirtokos parasztok elszegényedéséhez vezetett.
A háborúk során ez a réteg óriási emberveszteségeket szenvedett el.
A latifundiumok előnybe kerültek a paraszti birtokokkal szemben, egyrészt mert a parasztok nem
vagy nehezen jutottak bérelhető földekhez, másrészt a latifundium olcsóbban termelt, mint a parasz-
ti kisbirtok.
Page 75
75
Földesúri terhek: a kilenced, az ajándékok, a banalitások (a földesúr kizárólagos joga malom, kocsma,
stb. üzemeltetése, melyet a jobbágyok a földesúr által meghatározott díj ellenében használhattak), a
robot (egész telek után heti 1-2 nap).
A nemesi vármegye költségeit is a jobbágyok viselték a háziadó formájában. A jobbágyok vitás ügyeiket
általában a földesúr úriszéke előtt intézték.
A XVIII. században, az ország benépesítésének idején a földesúri terhek helyi eltérései, a különböző or-
szágrészek eltérő gazdasági fejlettsége következtében jelentős eltérések alakultak ki a jobbágyok terhei-
ben. Ezért adta ki Mária Terézia az Urbáriumot (1767), melynek legfontosabb eredménye a jobbágyság
terheinek törvényes rögzítése volt. (Lásd a forráshoz írtakat.)
II. József az 1784-es Horia és Kloska vezette parasztfelkelés után adta ki jobbágyrendeletét, amelyben
megszüntette az örökös jobbágyi állapotot, és megtiltotta a jobbágy név használatát, de nem rendezte a
jobbágyok földhöz jutásának kérdését.
Kifejtés
A jobbágyság léte a XIX. század derekára a társadalmi és gazdasági haladás akadályává lett, hiszen a
jobbágy nem volt annyira érdekelt a termelésben, mint a bérmunkás vagy a szabad paraszt. Ezenkívül a
nagyszámú, a földjéről az elvi lehetőség ellenére költözni nem tudó jobbágy miatt nem jött létre a szabad
munkaerő, mely az iparosításnak is alapfeltétele volt.
A reformkori társadalom tagolódása feudális viszonyokat tükrözött, a csoportok jogi helyzetét a rendi
„alkotmány” határozta meg. (Lásd a forráshoz írtakat.)
A reformkorban a parasztság is differenciálódott. Egyedül a gazdagparaszti réteg volt képes piacra ter-
melni. A nagygazdák igaerejük révén több telket is birtokolhattak, pusztákat bérelhettek, s fölhasználták
a nincstelenek munkaerejét.
A középparaszti réteg önmagát és családját tartotta el, a szegényparasztság kénytelen volt telkének jö-
vedelmét többletmunkával kiegészíteni. A hatékony termeléshez szabad munkaerő és pénz kell, de ezek
egyike sem volt meg. Nem voltak bankok, nem létezett szabad tőkeáramlás.
A zsellérek számottevő munkaerő-tartalékot képeztek. Azok a viszonyok azonban, amelyek hozzájárul-
tak termelőeszközeik elveszítéséhez, nem biztosították munkaerejük kihasználását. (Számukról lásd az
adatokhoz írtakat.)
A zselléreknek jogilag két jelentősebb csoportja volt: az ún. házas zsellérek, akik 1/8-nál kisebb töredék-
telekkel és házhellyel rendelkeztek, míg a többi, ún. házatlan zsellér jó esetben házhellyel és legeltetési
joggal. Ez utóbbi réteg rendszeresen arra kényszerült, hogy megélhetése biztosítására bérmunkát vállal-
jon.
Ezt a helyzetet azonban a parasztok egyáltalán nem tekintették megoldásnak, ők az önálló egzisztencia
megteremtésére törekedtek, s ehhez telekre lett volna szükségük. A bérmunkások béreit a megyei dön-
tések jelentősen befolyásolhatták.
Az ország egyes területeinek eltérő természeti adottságaiból következett, hogy a hegyvidéki területekről
sokan jártak le az Alföldre ún. részes aratóként. Az uradalmi központokban dolgozó uradalmi cselédek
alapvetően természetbeni fizetést kaptak, amit kisebb mértékben egészített ki pénzbeni fizetés. A major-
sági cselédek házzal sem rendelkeztek, ezt az őket felfogadó földesúr biztosította számukra. A cselédség
függő helyzetéből adódóan az egyik legkiszolgáltatottabb rétege a jobbágyságnak.
A reformkori politikai viták egyik fő témája a jobbágykérdés, és ehhez kapcsolódva az örökváltság
problémája. A nemesség számára nyilvánvalóvá vált, hogy a jobbágy robotmunkája gazdaságtalan, ezért
arra korszerű, külpiacokon is eladható termékeket produkáló gazdálkodást alapozni lehetetlen.
A vállalkozó szellemű nemesek a jobbágyi terhek megszüntetésétől várták a birtokkorszerűsítéshez el-
engedhetetlen pénzt és szabad munkaerőt. Ám a rossz piaci adottságú területek nemessége és azok,
akiket csak kiváltságai különböztettek meg a jobbágyoktól (pl. bocskoros nemesség), a jobbágyrendszer
fenntartásában voltak érdekeltek.
A jobbágyfelszabadításnak két lehetséges formáját fogalmazták meg a reformkorban: a kárpótlással
vagy anélkül történőt. A kárpótlást fizethette a jobbágy saját vagyonából (önkéntes örökváltság) vagy az
állam támogatásával, ill. közvetlenül az állam is. (Ez utóbbi kettő a kötelező örökváltság.)
Page 76
Színes érettségi tételek történelemből
középszint – szóbeli
76
A reformkor egyik nagy programalkotója, Széchenyi István ellenezte a robotot. Úgy tartotta, hogy Ma-
gyarország mezőgazdasága azért elmaradott, mert a jobbágyokat semmi nem ösztönzi a munkára, mi-
vel a munkájukért bért nem kapnak. Viszont a terményfelesleg kevés arra, hogy jó életet teremtsenek
maguknak. S bár Széchenyi nem dolgozta ki részletesen a jobbágyfelszabadítás kérdését, az önkéntes
örökváltság hívének számított.
A reformpárti nemesség az 1832-36-os országgyűlésen el akarta fogadtatni az önkéntes örökváltságot,
ám ez nem sikerült. (Lásd a térképhez írtakat.)
A nemesség megosztott ebben a kérdésben. (Lásd a forrásokhoz írtakat.)
Az udvar is fontosnak tartotta a parasztok védelmét, hisz ők voltak a legfőbb adóalanyok, és ők voltak a
katonák is. E jobbágyfelszabadítás kérdésében azonban az udvar a konzervatív főnemesség mellett állt,
tehát nem támogatták azt.
Az 1839-40-es országgyűlésen végül törvénybe iktatták az önkéntes örökváltságot, tehát a jobbágyok a
földesurukkal szabadon egyezkedve pénzzel örökre megválthatják szabadságukat és telküket, ami pol-
gári tulajdonná vált. Ezt a lehetőséget azonban 1848-ig a jobbágyság mindössze 1%-a tudta kihasznál-
ni, vagyis tényleges megoldást nem hozott, szimbolikus értelemben azonban a jogegyenlőségért vívott
harcnak fontos állomása ez a törvény.
Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos a jobbágykérdést kötelező örökváltsággal akarta megoldani. Wes-
selényi szerint a megváltást a parasztságnak kellett volna kifizetnie állami támogatással a nemesség
adóztatása mellett. (Lásd a forráshoz írtakat.) 1847-től a reformellenzék már egységesen állami kártala-
nítást és közteherviselést követelt.
Táncsics Mihály és a radikálisok egy része a kármentesítés nélküli jobbágyfelszabadítást támogatta
volna. Ez a radikális elképzelés veszélyeztette az érdekegyesítést, ezért ezt Kossuth és a reformtábor
ellenezte.
Lezárás, összegzés
A reformkorban tehát a jobbágyfelszabadítással összhangban került előtérbe az érdekegyesítés gon-
dolata. Ez a jobbágyság és a földbirtokos nemesség érdekeinek összhangba hozását jelenti a polgári
átalakulás érdekében.
Az érdekegyesítés fontos eleme a birtokbírhatás kiterjesztése, amely az 1843-44-es országgyűlésen va-
lósult meg. Az érdekegyesítés Kossuth és az általa vezetett reformellenzék programjában kapott hang-
súlyos szerepet.
A jobbágyfelszabadítás végül az 1848-as áprilisi törvényekkel valósult meg kötelező örökváltság formá-
jában, melyet állami kárpótlással kívántak végrehajtani. A kárpótlásra azonban csak 1853-tól, a szabad-
ságharc veresége után került sor, a nemesség számára meglehetősen kedvezőtlen formában.
Kossuth Lajos reformprogramjaKKoss43. tétel:
FELADAT:
A források és ismeretei segítségével mutassa be, és a kortársak véleményének
felhasználásával értékelje Kossuth modernizációs programját!
Page 149
149
A függetlenség kivívása után a torz gazdasági struktúra megnehezítette a világgazdaságba való integrá-
lódást, és a nagyfokú specializálódás erős egyoldalú függő helyzetet teremtett számukra a világpiacon.
A fejlődő országok több fórumon igyekeztek a világgazdaságban elfoglalt pozíciójukat javítani, a fon-
tosabb nemzetközi intézményekben azonban a fejlett ipari országok dominanciája (neokolonializmus)
érvényesül.
A centrum fejlett országai három pólus köré tömörültek. Az Európai Unió, az USA és Japán alkotják a
világgazdaság három nagy tömbjét, növekedési pólusát. Az Észak-Dél ellentét felszámolására a világ-
gazdaság jelenlegi tendenciái (a világ gazdasági globalizálódása, melynek célja az áruk, a szolgáltatá-
sok, a tőke, a technológia és az emberek minél szabadabb, korlátozások nélküli áramlása) sem adnak
alkalmat, számítások azt igazolják, hogy a fejlődő országok lemaradása tovább nő. A világ ipari terme-
lésének, kereskedelmének és pénzügyi rendszerének meghatározójává vált a XXI. század elején Kína.
Egyre több szakértő vélekedik úgy, hogy a jelenlegi gazdasági növekedés koncepciója alapjaiban hibás,
mert előbb vagy utóbb a természeti erőforrások kimerüléséhez, a szegényebb országok teljes lemaradá-
sához és globális ökológiai válsághoz vezethet. A zöldek álláspontja szerint a jelenlegi világgazdasági
modell, a gazdasági növekedés minden áron való hajszolása ökológiai válsághoz vezetett, ami veszé-
lyezteti a Föld és az emberiség életét, ezért a jelenlegi modell tarthatatlan, modellváltásra van szükség.
2001 után – többek között – a végtelenül fejleszthető világkereskedelem is megkérdőjeleződött.
Az ENSZ 1992-ben, Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés konferenciája fogadta el a
fenntartható fejlődés koncepcióját. E szerint a fenntartható fejlődés olyan feltételrendszer, amely a jelen
szükségleteit úgy elégíti ki, hogy nem teszi lehetetlenné a jövő nemzedékek számára sem a saját szük-
ségleteik kielégítését. A fenntartható fejlődés három alappillérének a társadalomnak, a gazdaságnak és
az ökológiának azonos súlyú és jelentőségű tényezőknek kell lenniük.
A fenntartható fejlődésnek része az emberi jogok biztosítása is. A fenntartható fejlődés egyik célja a sze-
génység leküzdése, a szociális jólét biztosítása a jelen és a jövő nemzedékei számára, tehát fenntartható
gazdasági fejlődés a szociális jogok biztosítása nélkül elképzelhetetlen.
Ma már a minden embert megillető jogokat értjük az emberi jogok fogalma alatt, tartalmilag pedig a
szabadságjogokon, az állami beavatkozástól való tartózkodás követelményein túl ide tartoznak az állam
részéről valamilyen tevőleges magatartást igénylő jogok is (többségükben – de nem kizárólagosan –
gazdasági, szociális és kulturális jogok), sőt az állam és a polgár kapcsolatán túlmenően ma már az
emberi jogok biztosításának igénye kiterjed az egyének egymás közötti kapcsolataira is.
Az emberi jogok egyetemessége összeegyeztethető a társadalmak és kultúrák sokféleségével, mert az
egyetemesség nem egyformaságot jelent. Az emberi jogok csak az egyéni és a közösségi jólét mini-
mális feltételeit határozzák meg. Az egyetemesség azt jelenti, hogy vannak bizonyos alapvető értékek,
amelyek az ember (biológiai és társadalmi) természetéből adódóan minden ember számára fontosak és
elidegeníthetetlenek, de konkrét megfogalmazásuk és megvalósulásuk kultúránként eltérő lehet.
Az emberi jogi eszmekör két fontos alapelve a diszkrimináció tilalma és a tolerancia, vagyis mások
jogainak tiszteletben tartása, tehát az egyetemességet is ezen alapelvek és értékek fényében kell értel-
mezni. Az egyetemesség toleráns minden kultúrával szemben mindaddig, amíg az nem semmisíti meg
az alapvető emberi (jogi) értékeket, amelyek végső soron a legtöbb civilizációban érvényes közös érté-
kek. Ezeknek az értékeknek a képviseletében (és negligálásában) kiemelt szerepe van a mai világban a
médiának.
A túlnépesedés jelenti az egyik legjelentősebb demográfiai problémát. Jelenleg mintegy 6 milliárd ember
él Földünkön, és ez a szám évente 90 millióval gyarapodik. Ha a népességnövekedés üteme változatlan
marad, 100 év múlva már 14 milliárdan élnek majd a Globuson. A gyarapodás a világ legfejletlenebb,
legszegényebb országaiban legintenzívebb, ami további súlyos problémákat vet fel. Az iparosodott tár-
sadalmak népessége öregszik, a fejlődő országok társadalma pedig fiatalodik.
Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy ha lényegesen csökkenne is a születések száma a szociális
fejlődésnek, a családtervezési programoknak, az ismeretterjesztésnek és az egészségügyi helyzet javítá-
sának köszönhetően, akkor is még legalább egy generáció szükséges ahhoz, hogy a növekedés lelassul-
jon.
Page 150
Színes ØrettsØgi tØtelek törtØnelemb�l
közØpszint � szóbeli
150
A Föld eltartóképessége a jelenlegi technológiai feltételek mellett is véges, de a kutatók szerint ha a
megtermelt élelmiszerek elosztása egyenletes volna a Földön, akkor senki nem éhezne, sőt még a je-
lenleginél nagyobb népesség eltartása is lehetséges volna. Az élelmezési válság okai tehát a termelés és
elosztás egyenlőtlenségében keresendők. Az élelmiszerek világpiacán bőséges a kínálat, de fizetőképes
kereslettel csak a fejlett országok állnak elő, a szegényebbek nem tudják megvenni a szükséges élelmi-
szereket.
Az urbanizációs válság abból fakad, hogy a népesség növekedésével a városlakók száma is emelkedik,
jelenleg a Föld lakóinak 45%-a városokban él. A nagyvárosi népességkoncentráció nagyobb fogyasztás-
sal és szennyezőanyag-, hulladék-kibocsátással jár. (Lásd a forráshoz írtakat.)
Lezárás, összegzés
A demográfiai viszonyokat meghatározzák még egyéb globalizációs problémák is. A levegőbe jutó ún.
üvegházgázok (pl. szén-dioxid, ózon, metán, szén-monoxid) koncentrációja az emberi tevékenység kö-
vetkeztében folyamatosan emelkedik, aminek következtében a levegő hőmérséklete emelkedik (globális
felmelegedés). Az üvegházhatás fokozódásának következménye a világtenger szintjének 20-40 cm-es
emelkedése, ami a sarki jégsapkák olvadásából adódik, de gyakoribbá lett az aszály, és pusztítóbbá vál-
tak az árvizek, a viharok.
A sivatagosodást nem csak a gyakoribb aszály, hanem a túllegeltetés és a szikesedéshez vezető rossz tech-
nológiával alkalmazott túlöntözés is okozhatja, s ez tovább növeli az afrikai térségekben az élelmezési
problémákat. A globális felmelegedés hatására hosszú távon az éghajlati övezetek eltolódása következhet
be, a szubtrópusi öv a mérsékelt övezet felé, míg a mérsékelt övezet a sarki övezet felé tolódhat el.
A termés mennyiségét és így a népesség ellátását befolyásolják az egyre gyakoribbá váló savas esők.
Az ásványi tüzelőanyagok elégetése során a levegőbe kerülő kén-dioxid és nitrogén-oxidok a csapadék-
kal savakat (kénsav és salétromsav) képeznek és visszahullanak a földre. A csapadék kémhatása ennek
következtében savasabbá válik. A savas esők savanyítják a tavak vizét, ami a tavi élővilág pusztulásához
vezet, savasabbá teszik a talajt, károsítják az erdőket, a növényzetet.
A talaj erózióját főként a csapadék és a szél okozza. A talajerózió azokon a területeken pusztít elsősor-
ban, ahol az ember kiirtotta az eredeti növénytakarót és ezáltal utat enged a víz és a szél pusztító hatásai-
nak. A talajok pusztulásában az ember közvetlenül is részt vesz, amikor utakat, városokat, gyárakat épít.
Az emberi tevékenység következtében évente mintegy 25 milliárd tonna termőtalajjal lesz kevesebb a
Földön. Felgyorsult a fajok kihalása is.
2009-ben a globális pénzügyi és termelési válság a fenntartható fejlődés szerinti gazdasági rendszernek
kialakítására ösztönöz. A globalizáció egyre növekvő fogyasztásra épített elvárásai illúzióvá lettek.
Jelenleg több ember él a Földön, mint eddig az emberiség történetében.
1
Az egyes ókori keleti civilizációk vallási és kulturális jellemzõinek
azonosítása
AAz egy
aazono
1. tétel:
FELADAT:
A források és ismeretei segítségével mutassa be az indiai vallások hatását a
társadalom szerkezetére, működésére!
FELELETVÁZLAT
Bevezetés
Az Indus völgyében a Kr. e. 3. évezredben kibontakozó dravida kultúrát a Kr. e. 2. évezred közepén árja
törzsek hódították meg. A dravidák jelentős része a szubkontinens délebbi részeire költözött.
Az ún. védikus korban (Kr. e. 3. évezred közepe és III. század között) alakult ki az árják új civilizációja,
amiben jelentős szerepet játszott a brahmanizmus.
Indiában kisebb-nagyobb államalakulatok jöttek létre, amelyek egymás elleni harcai ritkán eredményez-
ték nagyobb területek egyesülését, a széttagoltság megszüntetését.
Kifejtés
A brahmanizmus és a hozzá kapcsolódó társadalmi szerkezet:
A brahmanizmus sokistenhitű vallás, ahol a világ rendjét három fő istenség határozza meg.
A hódító árják által létrehozott új társadalmi tagolódás a bőrszín szerinti különbségen alapult (varna-
vagy kasztrendszer).
A brahmanizmus megőrizte a védikus vallás bizonyos elemeit: a világ örök és megváltoztathatatlan,
az újjászületés, a lélekvándorlás, a dharma (a minden felett álló világtörvény által előírt kötelessé-
gek) megtartása, az isteneknek bemutatott áldozatok jelentősége.
E rendszer négy kasztot és a kaszton kívüliek csoportját különböztette meg. A kasztba csak beleszü-
letni lehetett.
A kasztok közötti átjárás attól függött, hogy az illető mennyire tartotta be a számára előírt vallási pa-
rancsokat, azaz kasztja törvényeinek megfelelően élt-e. Ha igen, akkor volt reménye a reinkarnáció
(újjászületés) következtében egy magasabb kasztba születni.
A brahmanizmus (áldozatbemutatásban játszott kiemelt szerepük életmódjuk tisztelete) tette lehető-
vé, hogy a papok kasztja megszerezze a politikai vezető szerepet is a ksatrijákkal vívott küzdelmek
során (az eposzok megőrizték a harcok mitikus elemekkel átszőtt történetét).
A buddhizmus és a hozzá kapcsolódó társadalmi elképzelések:
A brahmanizmussal szemben a Kr. e. VI. században kialakult vallás, alapítója a ksatrija Gautama
Sziddharta (Buddha).
Nem fogadta el a kasztrendszert, de nem is hirdetett harcot ellene.
Tanítása szerint van lehetőség az egyénnek az örökös újjászületés kényszeréből való kiszakadásra
(nirvána).
Tanításának lényege: a boldog megsemmisülés (nirvána) a vágyakról való lemondással érhető el.
A szerzetesi élet központjában az elmélkedés és önmegtartóztatás állt, de a híveknek is erre kell
törekedniük ahhoz, hogy megszabaduljanak az újjászületés kényszerétől.
A buddhizmus a negyedik legnépesebb világvallás. Meghatározó a jelenléte Nepálban, Tibetben,
Kínában, Japánban és Indokina területén.
A két vallás egymáshoz való viszonya és az indiai állam(ok) életében játszott szerepe:
A buddhizmus lényegi tanításaival ellenkezett a világi értelemben vett vallási harc a brahmanizmus
ellen.
Page 2
Színes érettségi tételek történelemből
középszint – szóbeli
2
A Maurja-dinasztia legjelentősebb tagja, Asóka (Kr. e. III. század) felismerte azonban, hogy amíg a
varnák (kasztok ) együttes fellépését lehetetlenné teszik a vallási törvények, addig egységes állam
sem jöhet létre Indiában. Asóka ezért buddhista lett, és támogatta a vallás elterjedését, a társadalom
átalakulását, de halála után a reform leállt.
Asóka kísérlete kudarcba fulladt, de hatására a brahmanizmus megújulása elkezdődött (hinduiz-
mus).
Lezárás, összegzés
A hinduizmus a többi vallással szemben toleránsabb, mint a brahmanizmus volt.
A hinduizmus megőrizte a kasztrendszert, de több kisebb csoportra osztotta a társadalmat (alkasztok),
amelyekbe – a korábbiakhoz hasonlóan – csak beleszületni lehetett, és meghatározott foglalkozást űz-
hettek tagjai.
A hinduizmus nem térítő vallás ugyan, de az indiai kereskedők hatására megjelent Délkelet-Ázsiában,
Indokinában is. A harmadik legnépesebb világvallás.
A hódító háborúk hatása és a római köztársaság válságaAA hód2. tétel:
FELADAT:
A források és ismeretei segítségével mutassa be a hódító háborúkat követő gaz-
dasági változásokat és azok társadalmi hatásait!
FELELETVÁZLAT
Bevezetés
Róma a Kr. e. III–II. század folyamán a punok ellen vívott három háborúban szerezte meg a Földközi-
tenger nyugati medencéje feletti uralmat. Provinciákat szerveztek.
A sikerrel záruló háborúk után a Földközi-tenger keleti medencéjét hódították meg. A Kr. e. II. század-
ban a meggyengült hellenisztikus államok területe is provinciává vált.
A Birodalom központja Itália. Az államot Rómából irányítják.
Kr. e. II–I. század között jelennek meg a válság jelei.
Átrendeződtek a Birodalom területén a gazdasági, társadalmi és ezek következtében a politikai viszo-
nyok.
A hódítások eredményeképp a gazdaság terén óriási felvirágzás lehetősége teremtődött meg, ám a válság
társadalmi és politikai elemei egyelőre nem tették lehetővé ennek kibontakozását.
Kifejtés
A földbirtokviszonyok átrendeződése
Az ager publicusból a patríciusok részesedtek elsősorban, ami a rabszolgatartó nagybirtokok (lati-
fundium) kialakulásához és a kisparaszti birtokosság súlyának csökkenéséhez vezetett.
A parasztság helyzetének megváltozása a hódító háborúk idején
A katonai kötelezettség a szolgálatra kötelezett kisbirtokos parasztok elszegényedéséhez vezetett.
A háborúk során ez a réteg óriási emberveszteségeket szenvedett el.
A latifundiumok előnybe kerültek a paraszti birtokokkal szemben, egyrészt mert a parasztok nem
vagy nehezen jutottak bérelhető földekhez, másrészt a latifundium olcsóbban termelt, mint a parasz-
ti kisbirtok.
Page 75
75
Földesúri terhek: a kilenced, az ajándékok, a banalitások (a földesúr kizárólagos joga malom, kocsma,
stb. üzemeltetése, melyet a jobbágyok a földesúr által meghatározott díj ellenében használhattak), a
robot (egész telek után heti 1-2 nap).
A nemesi vármegye költségeit is a jobbágyok viselték a háziadó formájában. A jobbágyok vitás ügyeiket
általában a földesúr úriszéke előtt intézték.
A XVIII. században, az ország benépesítésének idején a földesúri terhek helyi eltérései, a különböző or-
szágrészek eltérő gazdasági fejlettsége következtében jelentős eltérések alakultak ki a jobbágyok terhei-
ben. Ezért adta ki Mária Terézia az Urbáriumot (1767), melynek legfontosabb eredménye a jobbágyság
terheinek törvényes rögzítése volt. (Lásd a forráshoz írtakat.)
II. József az 1784-es Horia és Kloska vezette parasztfelkelés után adta ki jobbágyrendeletét, amelyben
megszüntette az örökös jobbágyi állapotot, és megtiltotta a jobbágy név használatát, de nem rendezte a
jobbágyok földhöz jutásának kérdését.
Kifejtés
A jobbágyság léte a XIX. század derekára a társadalmi és gazdasági haladás akadályává lett, hiszen a
jobbágy nem volt annyira érdekelt a termelésben, mint a bérmunkás vagy a szabad paraszt. Ezenkívül a
nagyszámú, a földjéről az elvi lehetőség ellenére költözni nem tudó jobbágy miatt nem jött létre a szabad
munkaerő, mely az iparosításnak is alapfeltétele volt.
A reformkori társadalom tagolódása feudális viszonyokat tükrözött, a csoportok jogi helyzetét a rendi
„alkotmány” határozta meg. (Lásd a forráshoz írtakat.)
A reformkorban a parasztság is differenciálódott. Egyedül a gazdagparaszti réteg volt képes piacra ter-
melni. A nagygazdák igaerejük révén több telket is birtokolhattak, pusztákat bérelhettek, s fölhasználták
a nincstelenek munkaerejét.
A középparaszti réteg önmagát és családját tartotta el, a szegényparasztság kénytelen volt telkének jö-
vedelmét többletmunkával kiegészíteni. A hatékony termeléshez szabad munkaerő és pénz kell, de ezek
egyike sem volt meg. Nem voltak bankok, nem létezett szabad tőkeáramlás.
A zsellérek számottevő munkaerő-tartalékot képeztek. Azok a viszonyok azonban, amelyek hozzájárul-
tak termelőeszközeik elveszítéséhez, nem biztosították munkaerejük kihasználását. (Számukról lásd az
adatokhoz írtakat.)
A zselléreknek jogilag két jelentősebb csoportja volt: az ún. házas zsellérek, akik 1/8-nál kisebb töredék-
telekkel és házhellyel rendelkeztek, míg a többi, ún. házatlan zsellér jó esetben házhellyel és legeltetési
joggal. Ez utóbbi réteg rendszeresen arra kényszerült, hogy megélhetése biztosítására bérmunkát vállal-
jon.
Ezt a helyzetet azonban a parasztok egyáltalán nem tekintették megoldásnak, ők az önálló egzisztencia
megteremtésére törekedtek, s ehhez telekre lett volna szükségük. A bérmunkások béreit a megyei dön-
tések jelentősen befolyásolhatták.
Az ország egyes területeinek eltérő természeti adottságaiból következett, hogy a hegyvidéki területekről
sokan jártak le az Alföldre ún. részes aratóként. Az uradalmi központokban dolgozó uradalmi cselédek
alapvetően természetbeni fizetést kaptak, amit kisebb mértékben egészített ki pénzbeni fizetés. A major-
sági cselédek házzal sem rendelkeztek, ezt az őket felfogadó földesúr biztosította számukra. A cselédség
függő helyzetéből adódóan az egyik legkiszolgáltatottabb rétege a jobbágyságnak.
A reformkori politikai viták egyik fő témája a jobbágykérdés, és ehhez kapcsolódva az örökváltság
problémája. A nemesség számára nyilvánvalóvá vált, hogy a jobbágy robotmunkája gazdaságtalan, ezért
arra korszerű, külpiacokon is eladható termékeket produkáló gazdálkodást alapozni lehetetlen.
A vállalkozó szellemű nemesek a jobbágyi terhek megszüntetésétől várták a birtokkorszerűsítéshez el-
engedhetetlen pénzt és szabad munkaerőt. Ám a rossz piaci adottságú területek nemessége és azok,
akiket csak kiváltságai különböztettek meg a jobbágyoktól (pl. bocskoros nemesség), a jobbágyrendszer
fenntartásában voltak érdekeltek.
A jobbágyfelszabadításnak két lehetséges formáját fogalmazták meg a reformkorban: a kárpótlással
vagy anélkül történőt. A kárpótlást fizethette a jobbágy saját vagyonából (önkéntes örökváltság) vagy az
állam támogatásával, ill. közvetlenül az állam is. (Ez utóbbi kettő a kötelező örökváltság.)
Page 76
Színes érettségi tételek történelemből
középszint – szóbeli
76
A reformkor egyik nagy programalkotója, Széchenyi István ellenezte a robotot. Úgy tartotta, hogy Ma-
gyarország mezőgazdasága azért elmaradott, mert a jobbágyokat semmi nem ösztönzi a munkára, mi-
vel a munkájukért bért nem kapnak. Viszont a terményfelesleg kevés arra, hogy jó életet teremtsenek
maguknak. S bár Széchenyi nem dolgozta ki részletesen a jobbágyfelszabadítás kérdését, az önkéntes
örökváltság hívének számított.
A reformpárti nemesség az 1832-36-os országgyűlésen el akarta fogadtatni az önkéntes örökváltságot,
ám ez nem sikerült. (Lásd a térképhez írtakat.)
A nemesség megosztott ebben a kérdésben. (Lásd a forrásokhoz írtakat.)
Az udvar is fontosnak tartotta a parasztok védelmét, hisz ők voltak a legfőbb adóalanyok, és ők voltak a
katonák is. E jobbágyfelszabadítás kérdésében azonban az udvar a konzervatív főnemesség mellett állt,
tehát nem támogatták azt.
Az 1839-40-es országgyűlésen végül törvénybe iktatták az önkéntes örökváltságot, tehát a jobbágyok a
földesurukkal szabadon egyezkedve pénzzel örökre megválthatják szabadságukat és telküket, ami pol-
gári tulajdonná vált. Ezt a lehetőséget azonban 1848-ig a jobbágyság mindössze 1%-a tudta kihasznál-
ni, vagyis tényleges megoldást nem hozott, szimbolikus értelemben azonban a jogegyenlőségért vívott
harcnak fontos állomása ez a törvény.
Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos a jobbágykérdést kötelező örökváltsággal akarta megoldani. Wes-
selényi szerint a megváltást a parasztságnak kellett volna kifizetnie állami támogatással a nemesség
adóztatása mellett. (Lásd a forráshoz írtakat.) 1847-től a reformellenzék már egységesen állami kártala-
nítást és közteherviselést követelt.
Táncsics Mihály és a radikálisok egy része a kármentesítés nélküli jobbágyfelszabadítást támogatta
volna. Ez a radikális elképzelés veszélyeztette az érdekegyesítést, ezért ezt Kossuth és a reformtábor
ellenezte.
Lezárás, összegzés
A reformkorban tehát a jobbágyfelszabadítással összhangban került előtérbe az érdekegyesítés gon-
dolata. Ez a jobbágyság és a földbirtokos nemesség érdekeinek összhangba hozását jelenti a polgári
átalakulás érdekében.
Az érdekegyesítés fontos eleme a birtokbírhatás kiterjesztése, amely az 1843-44-es országgyűlésen va-
lósult meg. Az érdekegyesítés Kossuth és az általa vezetett reformellenzék programjában kapott hang-
súlyos szerepet.
A jobbágyfelszabadítás végül az 1848-as áprilisi törvényekkel valósult meg kötelező örökváltság formá-
jában, melyet állami kárpótlással kívántak végrehajtani. A kárpótlásra azonban csak 1853-tól, a szabad-
ságharc veresége után került sor, a nemesség számára meglehetősen kedvezőtlen formában.
Kossuth Lajos reformprogramjaKKoss43. tétel:
FELADAT:
A források és ismeretei segítségével mutassa be, és a kortársak véleményének
felhasználásával értékelje Kossuth modernizációs programját!
Page 149
149
A függetlenség kivívása után a torz gazdasági struktúra megnehezítette a világgazdaságba való integrá-
lódást, és a nagyfokú specializálódás erős egyoldalú függő helyzetet teremtett számukra a világpiacon.
A fejlődő országok több fórumon igyekeztek a világgazdaságban elfoglalt pozíciójukat javítani, a fon-
tosabb nemzetközi intézményekben azonban a fejlett ipari országok dominanciája (neokolonializmus)
érvényesül.
A centrum fejlett országai három pólus köré tömörültek. Az Európai Unió, az USA és Japán alkotják a
világgazdaság három nagy tömbjét, növekedési pólusát. Az Észak-Dél ellentét felszámolására a világ-
gazdaság jelenlegi tendenciái (a világ gazdasági globalizálódása, melynek célja az áruk, a szolgáltatá-
sok, a tőke, a technológia és az emberek minél szabadabb, korlátozások nélküli áramlása) sem adnak
alkalmat, számítások azt igazolják, hogy a fejlődő országok lemaradása tovább nő. A világ ipari terme-
lésének, kereskedelmének és pénzügyi rendszerének meghatározójává vált a XXI. század elején Kína.
Egyre több szakértő vélekedik úgy, hogy a jelenlegi gazdasági növekedés koncepciója alapjaiban hibás,
mert előbb vagy utóbb a természeti erőforrások kimerüléséhez, a szegényebb országok teljes lemaradá-
sához és globális ökológiai válsághoz vezethet. A zöldek álláspontja szerint a jelenlegi világgazdasági
modell, a gazdasági növekedés minden áron való hajszolása ökológiai válsághoz vezetett, ami veszé-
lyezteti a Föld és az emberiség életét, ezért a jelenlegi modell tarthatatlan, modellváltásra van szükség.
2001 után – többek között – a végtelenül fejleszthető világkereskedelem is megkérdőjeleződött.
Az ENSZ 1992-ben, Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés konferenciája fogadta el a
fenntartható fejlődés koncepcióját. E szerint a fenntartható fejlődés olyan feltételrendszer, amely a jelen
szükségleteit úgy elégíti ki, hogy nem teszi lehetetlenné a jövő nemzedékek számára sem a saját szük-
ségleteik kielégítését. A fenntartható fejlődés három alappillérének a társadalomnak, a gazdaságnak és
az ökológiának azonos súlyú és jelentőségű tényezőknek kell lenniük.
A fenntartható fejlődésnek része az emberi jogok biztosítása is. A fenntartható fejlődés egyik célja a sze-
génység leküzdése, a szociális jólét biztosítása a jelen és a jövő nemzedékei számára, tehát fenntartható
gazdasági fejlődés a szociális jogok biztosítása nélkül elképzelhetetlen.
Ma már a minden embert megillető jogokat értjük az emberi jogok fogalma alatt, tartalmilag pedig a
szabadságjogokon, az állami beavatkozástól való tartózkodás követelményein túl ide tartoznak az állam
részéről valamilyen tevőleges magatartást igénylő jogok is (többségükben – de nem kizárólagosan –
gazdasági, szociális és kulturális jogok), sőt az állam és a polgár kapcsolatán túlmenően ma már az
emberi jogok biztosításának igénye kiterjed az egyének egymás közötti kapcsolataira is.
Az emberi jogok egyetemessége összeegyeztethető a társadalmak és kultúrák sokféleségével, mert az
egyetemesség nem egyformaságot jelent. Az emberi jogok csak az egyéni és a közösségi jólét mini-
mális feltételeit határozzák meg. Az egyetemesség azt jelenti, hogy vannak bizonyos alapvető értékek,
amelyek az ember (biológiai és társadalmi) természetéből adódóan minden ember számára fontosak és
elidegeníthetetlenek, de konkrét megfogalmazásuk és megvalósulásuk kultúránként eltérő lehet.
Az emberi jogi eszmekör két fontos alapelve a diszkrimináció tilalma és a tolerancia, vagyis mások
jogainak tiszteletben tartása, tehát az egyetemességet is ezen alapelvek és értékek fényében kell értel-
mezni. Az egyetemesség toleráns minden kultúrával szemben mindaddig, amíg az nem semmisíti meg
az alapvető emberi (jogi) értékeket, amelyek végső soron a legtöbb civilizációban érvényes közös érté-
kek. Ezeknek az értékeknek a képviseletében (és negligálásában) kiemelt szerepe van a mai világban a
médiának.
A túlnépesedés jelenti az egyik legjelentősebb demográfiai problémát. Jelenleg mintegy 6 milliárd ember
él Földünkön, és ez a szám évente 90 millióval gyarapodik. Ha a népességnövekedés üteme változatlan
marad, 100 év múlva már 14 milliárdan élnek majd a Globuson. A gyarapodás a világ legfejletlenebb,
legszegényebb országaiban legintenzívebb, ami további súlyos problémákat vet fel. Az iparosodott tár-
sadalmak népessége öregszik, a fejlődő országok társadalma pedig fiatalodik.
Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy ha lényegesen csökkenne is a születések száma a szociális
fejlődésnek, a családtervezési programoknak, az ismeretterjesztésnek és az egészségügyi helyzet javítá-
sának köszönhetően, akkor is még legalább egy generáció szükséges ahhoz, hogy a növekedés lelassul-
jon.
Page 150
Színes ØrettsØgi tØtelek törtØnelemb�l
közØpszint � szóbeli
150
A Föld eltartóképessége a jelenlegi technológiai feltételek mellett is véges, de a kutatók szerint ha a
megtermelt élelmiszerek elosztása egyenletes volna a Földön, akkor senki nem éhezne, sőt még a je-
lenleginél nagyobb népesség eltartása is lehetséges volna. Az élelmezési válság okai tehát a termelés és
elosztás egyenlőtlenségében keresendők. Az élelmiszerek világpiacán bőséges a kínálat, de fizetőképes
kereslettel csak a fejlett országok állnak elő, a szegényebbek nem tudják megvenni a szükséges élelmi-
szereket.
Az urbanizációs válság abból fakad, hogy a népesség növekedésével a városlakók száma is emelkedik,
jelenleg a Föld lakóinak 45%-a városokban él. A nagyvárosi népességkoncentráció nagyobb fogyasztás-
sal és szennyezőanyag-, hulladék-kibocsátással jár. (Lásd a forráshoz írtakat.)
Lezárás, összegzés
A demográfiai viszonyokat meghatározzák még egyéb globalizációs problémák is. A levegőbe jutó ún.
üvegházgázok (pl. szén-dioxid, ózon, metán, szén-monoxid) koncentrációja az emberi tevékenység kö-
vetkeztében folyamatosan emelkedik, aminek következtében a levegő hőmérséklete emelkedik (globális
felmelegedés). Az üvegházhatás fokozódásának következménye a világtenger szintjének 20-40 cm-es
emelkedése, ami a sarki jégsapkák olvadásából adódik, de gyakoribbá lett az aszály, és pusztítóbbá vál-
tak az árvizek, a viharok.
A sivatagosodást nem csak a gyakoribb aszály, hanem a túllegeltetés és a szikesedéshez vezető rossz tech-
nológiával alkalmazott túlöntözés is okozhatja, s ez tovább növeli az afrikai térségekben az élelmezési
problémákat. A globális felmelegedés hatására hosszú távon az éghajlati övezetek eltolódása következhet
be, a szubtrópusi öv a mérsékelt övezet felé, míg a mérsékelt övezet a sarki övezet felé tolódhat el.
A termés mennyiségét és így a népesség ellátását befolyásolják az egyre gyakoribbá váló savas esők.
Az ásványi tüzelőanyagok elégetése során a levegőbe kerülő kén-dioxid és nitrogén-oxidok a csapadék-
kal savakat (kénsav és salétromsav) képeznek és visszahullanak a földre. A csapadék kémhatása ennek
következtében savasabbá válik. A savas esők savanyítják a tavak vizét, ami a tavi élővilág pusztulásához
vezet, savasabbá teszik a talajt, károsítják az erdőket, a növényzetet.
A talaj erózióját főként a csapadék és a szél okozza. A talajerózió azokon a területeken pusztít elsősor-
ban, ahol az ember kiirtotta az eredeti növénytakarót és ezáltal utat enged a víz és a szél pusztító hatásai-
nak. A talajok pusztulásában az ember közvetlenül is részt vesz, amikor utakat, városokat, gyárakat épít.
Az emberi tevékenység következtében évente mintegy 25 milliárd tonna termőtalajjal lesz kevesebb a
Földön. Felgyorsult a fajok kihalása is.
2009-ben a globális pénzügyi és termelési válság a fenntartható fejlődés szerinti gazdasági rendszernek
kialakítására ösztönöz. A globalizáció egyre növekvő fogyasztásra épített elvárásai illúzióvá lettek.
Jelenleg több ember él a Földön, mint eddig az emberiség történetében.
